Klasszikus történet

Klasszikus történet

Anyuka azzal a problémával keresett meg, hogy nem tud a kamasz gyermekével beszélgetni. A panasz a következő volt:

  • Bármit kérdezek a válaszok rövidek, tömörek és többnyire lezárják a beszélgetést. 
  • Azt már tudom, hogy a „Mi volt a suliban?” kérdésre a „semmi” normális válasz. 
  • Olvastam egy csomó cikket erről, de azokat a kérdéseket, amiket ajánlanak, nem kérdezhet meg minden nap az ember. Meg egyáltalán arra nem vagyok kíváncsi, hogy mit hülyéskedtek össze, az a gyerek dolga…

Az első 10 percben, míg anyukát hallgattam, körvonalazódott bennem, hogy bármilyen tanácsot is adok, nem lesz elfogadható számára. Ezért feltettem neki egy kérdést.

          Mi a célja a beszélgetésnek? Mit szeretnél konkréttan megtudni a gyerektől?

Mély hallgatás következett. Aztán erőteljes gondolkodás, vacillálás, hát nem is tudom…

          Hát csak úgy tudni szeretném, hogy mi történt vele aznap. Hogy tudjak róla valamit.

          Konkrétabban?

          Hogy, hogy van, hogy történt-e valami érdekes…

          Még konkrétabban?

Újra csend. Majd némi konfrontálás után rájött, hogy az általános kérdésekkel semmire sem megy. Ha ő maga sem tudja, mit szeretne hallani, akkor a gyerek nem fog tudni számára megfelelő választ adni. Számtalan kérdést szedtünk össze, két csoportba rendeztük őket.

1.      gyerekbosszantó kérdések

2.      beszélgetős kérdések

 A „Milyen volt az ebéd?” és „Van-e lecke?” a gyerekbosszantó kérdések kosárba került. A „Mi volt a legjobb, ami ma történt veled?” és a „Mihez lenne most a leginkább kedved” a másikba. Bár ez utóbbi anyuka szerint veszélyes kérdés, mert ha olyasmit talál mondani a gyerek, amit aznap nem lehet megvalósítani, akkor azzal nem tud mit kezdeni. Ráadásul leckét kell írni, ki tudja jut-e idő a kívánságokra. Ezért egy pontosított változatot is készítettünk: „Mihez lenne leginkább kedved a leckeírásig?”

 

Míg a kérdésekkel bíbelődtünk, az is világossá vált anyuka számára, hogy nem mindegy mikor, hol és hogyan kezdi el a beszélgetést. Például az iskolából hazafelé a boltban a vacsi hozzávalók megvásárlása közben, nagy a valószínűsége, hogy a gyerek a Túró Rudit keresi a szemével és meg sem hallja a hozzá intézett kérdéseket. Az is könnyen előfordulhat, hogy szívesen beszélgetne valami másról, nem az iskoláról, hiszen éppen most szabadult ki onnan, nem akar még emlékeiben sem tovább a suliban maradni! Végre szeretné elfelejteni az egész napot és valami jót csinálni. Játszani, haverokkal lenni, focizni, pingpongozni, tesóval legózni, ha ilyesmire nincs felkérés a számítógéppel játszani.

 

Végül arra jutottunk, hogy a közös játék, időtöltés közben lehet igazán jót beszélgetni. Amikor elmélyülünk a tevékenységben, amikor csak úgy együtt vagyunk, kirekesztve minden kötelezőt és fontosat, akkor csak jót lehet kérdezni!

(Visited 7 times, 1 visits today)

Leave A Comment